2012. szeptember 3., hétfő

Új feladat a cavaletti akadály.

Vége a nyári lovastábornak, Indi elbúcsúzott és visszatért a régi lovardájába. Magával vitte a voltizs hevederét, amit roppantul bántam. Kényelmes és biztonságos volt rajta lovagolni.

Zeusz

Vasárnap volt és délután, csodák csodája, Zeusz egészséges volt! Carlos sem rúgott bele, nem sántított, a patája is rendben volt, sőt, új patkók csillogtak a mellső lábain. Ő lett a kiválasztott az órai tananyaghoz. Zeusz portalanításának és patái tisztításának jogát lányom nyerte el.


Zeusz portalanítva

Először lányom kapaszkodott fel rá kicsit futószárazni. Erika tíz perc után lekapcsolta a szárat és kezdődött az osztálylovaglás. Zeusz, miután megérezte, hogy az irányítás nincs erős kézben, vele is ugyanúgy köcsögösködött, mint annó velem. A világ minden kincséért sem indult volna el ügetésben, lassan komótosan bólogatva poroszkált. A pálca előkerült.

Egy órás ügetés után a kisasszony kente vágta a lovarda oldalainak elnevezését és rendesen lelovagolta Zeuszt, megkönnyítve az én dolgomat.
Felmásztam, Erika futószárra csatolta és indult a vágta. Nem volt olyan biztonságos, mint a voltizzsal. Pattogtam becsületesen, a nyerget nem mertem elengedni. Megfordítottuk Zeuszt és az ellenkező irányba valami miatt minden kényelmesebbé vált. Sikerült a lábammal úgy tolni előre a lovat, hogy nem állt le, rótta folyamatosan a kőröket. Rácsodálkoztam, hogy mit tudtam ezen élvezni az előző órán, a fenekem és a combom már nem is volt az enyém.
Erika végre megkegyelmezett, áttértünk az osztály ügetésre. Új nehezítést kaptam, a nyomvonalba cavaletti rudakat tett le. Addig addig kellett keresztül ügetnem a rudakon, míg már nem hallottam a paták koppanását a rönkökön. Zeusz érdekesen értelmezte a feladatot. Ha az ügetését lelassítottam, akkor a rönkökhöz érve lépésre váltott. Ha gyors ügetésben közelítettünk, inkább ugrotta mint átlépte  az akadályt. Arany középutat nem sikerült megtalálnom.
Itt az ősz, korán sötétedik. Óra végére félhomály borult a lovardára.


Leonidasz a hős
A tavaszi két kismacskából az őszt csak az egyik érte meg. Ő viszont mindent kibír, egyenlő társa lett a kutyáknak. Pontosan felméri a lovak sebességét, utolsó pillanatban félreugrik, a lovakat rémisztgetve. Imádja a simogatást, messze hangzó dorombolással hálál meg minden cirógatást.
Mégis ő az egyetlen, akinek még nem vittünk nasit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése