Postojna csodálatos cseppkőbarlangja

Sok évvel ezelőtt láttam egy képet egy csepkőbarlangról. Emlékeimben csak annyi maradt meg, hogy Jugoszláviában valahol létezik egy csepkőbarlang, ami csodálatos. Mit tesz Isten, tavasszal a műhelybe az egyik vendég behozta a fotóalbumát, Szlovéniában járt márciusban. Az egyik oldalon visszaköszönt a régi fotó. A nyári túránk egyik útvonala rögtön kirajzolódott.



Postojna teljes mértékben a túristákra épült virágos, tiszta kis falu. Az út a csepkőbarlangig jó minőségű, jól láthatóan kitáblázva. A pakolóban 3.5 euróért árnyékos helyet találtunk. Az autó mellett átöltöztünk zárt túracipőbe, hosszú farmernadrágba, pólóba, és a hónunk alá csaptunk egy kapucnis vastag pulcsit.
A pénztárnál összevont jegyet vettünk 27,9 eu-ért, ami belépést biztosított a közeli Predjama kastélyba is. A pénztáros megkérdezte, hogy honnan jöttünk és már automatikusan számlázta 1 eu-ért az audió kütyüt, ami magyar nyelven vezet majd végig a barlangon.
Fél  és egész óránként indultak a csoportok. A bejáratnál fotók készültek, amiket a túra végén meg lehetett venni. Itt volt lehetőség 3,5 eu-ért kölcsönözni hosszú meleg és enyhén szagos lódenkabátot.
A barlangban kis elektromos vonatok húztak végeláthatatlan hosszúságú szerelvényeket. A bejárat után rögtön megcsapott minket a 10 fokos hideg. Pulcsit magunkra húztuk, csüccs a vonatra és már robogtunk is a hegy gyomrába.

A barlang első négy kilométerén a cseppköveket, a múlt századokban belátogató vendégek fáklyái tökéletesen feketére kormozták, élvezhetetlenné téve a látványt. Ezen a részen a kisvonat átszaladt. A menetszél miatt a levegőt még hidegebbnek éreztük, a kapucnira nagy szükségünk volt. A kütyü a fülünkben erősen figyelmeztetett az alapszabályokra, miszerint ne fényképezz (ennek ellenére a vakuk folyamatosan villogtak), ne nyúlj ki, ne állj fel, lábad ne lógjon ki. Bizony néha a fejünk majdnem súrrolta a cseppköveket. Ahogy egyre beljebb értünk, úgy változtak a kövek a ravasz megvilágításban tisztábbá, csillogóbbá.



A szűz barlang

A vonat ott állt meg, ahol a barlang feltárása idejében már elektromos világítást használtak, innen indult a gyalogtúra. Három vonatnyi tömeget összevártak. Az óriási teremben szétválasztották a társaságot német, angol, olasz, szlovén és francia részre. Nekik külön idegenvezetők mutatták be a barlangrendszert. A maradék csoport voltunk mi kütyüsök. A világ minden részéről, érthetetlen nyelveken zsongó tömegként vártuk az indulást.
Az út mentén narancssárga táblán számok jelezték, hogy a kütyün hányas számot pötyögjük be és hallgassuk meg az ott látható részhez tartozó információt. Érdemes a kütyüt pont akkor bekapcsolni, amikor a tábla mellett elhaladunk, mert a séta sebessége megegyezik az adott részhez tartozó információk sebességével.

A cseppkőbarlang jelképe

A barlang szépségét nem lehet leírni, a cseppkövek mind formáiban, mind színeiben mind méreteiben olyan széles skálán mozognak, amit sosem láttam. Néha lekapcsolták a lámpákat, hogy tudjuk érzékelni a sötétséget. A "Szép barlangok" termei bályosak, félelmetesek, lélegzetelállítók. A cseppkőbarlang szimbóluma, a két egymás mellett emelkedő különböző színű cseppkőóriás, királyi megvilágításban tündökölt.
 A tömeg úgy hatott, mintha egy földalatti város több szinten eltolt utcáit járnánk. Hidakról lenézve láttuk a barlangrendszerben a csoportokat, vagy az árnyaikat mozogni, felettünk vakuk villantak.

A cseppkőbarlang legismertebb védett állata a barlangi vakgőte, vagy emberhal. Egy nagy terráriumban csodálhattuk meg. Megszokhatta az állandó kopogtatást az üvegen, figyelemre sem méltatott minket.

A posta oldala

A gyalogtúra a barlang hatalmas zeneterménél ért véget, ahol a világ első és egyetlen földalatti postája is működik. Itt megvettük a kötelező hűtőmágnest és már tereltek is a kisvonathoz. A sin a visszaúton nem mindíg futott a másik mellett, új szépségek alatt robogtunk el.
A kijáratnál már sorakoztak 6 euróért az elkészült fotók. Ügyes húzás, hisz oly ritka már a papírkép.

Kiérve a 37 fokos melegre, gyorsan visszaváltottuk a nyári lenge ruhát, cipőnket túraszandálra cseréltük és indultunk meghódítani a Predjama kastélyt.

A természet mint művész

 Tudtad-e? A fentről lefelé növekvő cseppkő neve sztalaktit, a felfelé növekedőé sztalagmit. Amint összér új nevet kap és mint sztalagnát hízik tovább.